Sokszor újraéltem már. Sokaknak elmeséltem, pszi-knek is. Hát, most itt is leírom. Magamnak… és Neked.

balatoni hátikó (illusztráció)Iskolás koromban minden nyarat Balatonon töltöttem. A szüleim “kitettek” egy haver nagymamájánál május végén (még az évzáró előtt) és szeptember elején kerültem haza (az évnyitó után). Általában hárman voltunk a kis házban: a Nagymama, Lacika és én.

Kedves kis ház, kis kerttel, árnyas fákkal.

Egyszer egy olyan mély árkot ástunk, hogy nem láttunk ki belőle. Olyasmi volt, mint egy sír-árok. Téglalap alaprajzú. Az egyik rövidebb oldalon (nekem képszerűen a jobb oldal jelenik meg) egy bemélyedést vájtunk ki. Olyan kis alagút-kezdeményt. Nem túl mélyet, aránylag rövidet. Annyit, hogy én guggolva kényelmesen elfértem benne.

Lejöttek a szüleim látogatóba. Mi már mindent előkészítettünk. Máglya az árokban és fa-ajtó a bunker-lyuk előtt, amit föntről fel lehet húzni spárgával. “Nézzétek! Milyen klassz és tuti bunkerom van!” – kiabálhattam a szüleimnek. És már ugrottam is be az árokba. Azonnal tüzet gyújtottam, ami szépen lángra is kapott… és én bekúsztam a vájatba. Lacika leengedte az ajtó-lapot. Még láttam ott fent, magasan, a szüleim döbbent arcát. Aztán sötét. Egyedül. Meleg, hőség. Büszekséget érzek, micsoda klassz találmány! Valóságos hős! (A hős a hő szóból jönne?)

gyerek gödörben (illusztráció)Kicsit köhögök. Izgulok. Izzadok. Nehéz a levegővétel. És forrő. Sötét van. És érzem a füstszagot, meg hallom az ágacskák ropogását.

Szédülök… és ennyi… a következő emlék… már elmetek a szüleim, és engem borogatnak, hideg vizes kendővel, és aggódó tekintetek vesznek körül. A Nagymama – orvos volt fiatal korában.

Sokat kérdeztem a szüleimet: hogyan jöttem ki onnan? Hiszen eloltani nem lehetett a tüzet, mert akkor vízbe fulladok, meg szénmonoxid lesz csak lent. Oxigén egyébként sem volt már. Kjönni nem tudtam, mert csukva volt az ajtó és kint mindent elleptek a lángok. Le sem lehetett jönni értem, hiszen csak tűz volt minden hol.

Valahogy kikerültem… gondolom. Hiszen élek.

gázkamraKésőbb ezt gázkamrának neveztem magamnak. Olyanra gondolva, amiket a koncentrációs táborokban használtak a zsidók (és mások) gyors és “szakszerű” eliminálásra.

Mi ez? Milyen módszer? Gázkamra? Tűz-halál? Fulladás?

Igazából arra nem emlékszem, hogy ezt meghalási szándékkal készítettem volna… Mégis, öngyilkossági kísérletként tartom magamban számon.

Bunker, gázkamra – 10 évesen
Cimke: