szamuráj Samurai“…haladéktalanul morfondírozz halálod különféle módjain, és képzeld el az utolsó percedet.” A halál legijesztőbb volta ismeretlenségében rejlik, de képzeletünkben tárgyilagosan elemezgetve egyre közelebb kerülhetünk rejtelmeihez; a halál közelsége megszokottá válik, miközben maga a halálfélelem egyre jobban eltörpül. Ez a Busido egyik “receptje” a legnagyobb erénynek tartott, rendíthetetlen bátorság megszerzéséhez, és a gyávaság miatti megszégyenülés elkerüléséhez.

Jamamoto-Cunetomo-HAGAKURE-szamurajok-kodexeJamamoto Cunetomo: HAGAKURE, A szamurájok kódexe

Sokat vágytam a halálra, sokat keresgéltem, hogyan tudnék meghalni. És tessék, most olvasok valamit, ami erre biztat: képzeljem el, milyen formákban érhet utol a halál. Így “szelídítsem meg” a gondolatát, ismerkedjek meg vele, tegyem a mindennapom részévé.

Nocsak, ez érdekes.

Azt is írja, hogy “Rájöttem, hogy a Busido a halálban gyökerezik. Ha dönteni kell élet és halál között, az embernek habozás nélkül a halált kell választania; ez nem különösebben nehéz, csak légy eltökélt, és törj előre.

Mit is mond ez nekem? Hogy érdemes gondolkodni a halálon? Lehet, más szót használ, nem az öngyilkosság a megfelelő kifejezés. Maga a gondolat, ha jól értem, lehet felszabadító.

Igen, én is azt hiszem, hogy a halál ismeretlensége, meghatározatlan ideje és módja félelemmel tölt el engem. Azt képzelni, hogy én dönthetek, hogy kontrollálhatom a befejezést (is): hatalmat ad nekem az élet és a halál felett. Isten lehetek, aki dönt – olyan alapvetően fontos dologban (is), mint a saját halálom!

Feldmár András jut eszembe: “Miért akarna valaki kontrollálni valamit akkor, ha nem fél tőle?“…

(A tudatállapotok szivárványa)

“Valóban, az ember halandó, de nem ez a legnagyobb baj. A baj az, hogy néha hirtelen-
váratlan halandó, ez a bökkenő.” – mondja Woland (a Sátán) a Mester és Margarita-ban. (Nagy kedvencem! Bulgakov elvarázsolt engem ezzel a könyvvel.)

Most azt gondolom, nincs tabu: szabad a halálon is gondolkodni. Ki tudja, hová vezet a gondolat? Lehet, túljutok a félelmen, ami velünk született? Tudomásul veszem, hogy meg fogok halni, hogy a halál része az életnek, hogy mindennek vége van valamikor.

Aki bármely pillanatban számít a halálra, minden reggel és este kész meghalni, az magáévá teszi a Busidót, és ezáltal képes lesz egész életében hiba nélkül szolgálni urát.

Ezt is értem, még tetszik is, azt hiszem… igaz, szívesen tenném a végére azt, hogy “hiba nélkül élni“. (Kevéssé tetszik egy urat szolgálni… Persze, nem születtem szamurájnak…)

 

Az ismeretlen halál félelmetes – szamuráj kódex
Cimke: