mi van???Talán benned is felmerült ez a kérdés: “most mi van?!?!
Komolyan: egy öngyilkos-oldalt készít valaki? Na, ne!

Jogos kérdés. Nos, kicsit bemutatkoznék…
pár szót arról, hogy

  • Ki,
  • Kinek,
  • Miről,
  • Minek

Ki?

Tamás a nevem… és olyan kb. 10 éves korom óta foglalkoztat a halál, sőt, a saját halálom. Pontosabban… nem maga a meghalás, hanem a “halottság”, a nem-lét, az az állapot, amikor én nem vagyok. Lehet, már előbb is… hiszen, emlékszem, még alig tudtam írni (6-7 éves lehettem), már az foglalkoztatott, hogy születésem napján haljak meg (mint Shakespeare). Vicces “magyarázatom” is volt rá: akkor a gyerekeknek csak egy dátumot kell megtanulniuk (majd, amikor híres leszek, persze)…

Sok kísérletem volt a “távozásra”. És -jól, rosszul- arra a következtetésre jutottam, hogy én márpedig “vagyok”… valahogy nincs kulcsom a kijárathoz. Mintha más döntötte volna el, hogy szülessek, és a lelépés ideje sem az én döntésem lenne.

Három nyelven jártam analízisbe. Sok-sok csoporton, workshop-on vettem részt (és tartottam is), voltam születésnél, fogtam haldoklók (és távozók) kezét, írtam a témáról, festettem… és még ezer módon foglalkoztam vele.

– Esküdj meg hát, hogy nem cselekedtél semmi effélét.
– Mire akarod, hogy esküdjem? – kérdezte most már nagyon megélénkülve a kötelékétől megszabadult fogoly.
– Mondjuk… az életedre – ajánlotta a prokurátor. – A pillanat éppen alkalmas, hogy megesküdjél rá, hiszen úgyis egy hajszálon függ, tudd meg.
– Talán bizony azt hiszed, te függesztetted föl, hégemón? – kérdezte a rab. – Nos, ha ezt hiszed, erősen tévedsz.
Pilátus összerezzent, és fenyegetően dünnyögte:
– Én elvághatom ezt a hajszálat!
– Ebben is tévedsz – mondta a rab, sugárzó mosollyal, kezével ernyőzve szemét a nap ellen. – Mert, ugyebár, elismered, hogy csak az vághatja el a hajszálat, aki felfüggesztette!

 

Kinek?

Valaki más a tükörbenNeked. Is. Hiszen itt vagy… valahogyan idejutottál.

Ám, igazából… leginkább önmagamnak. Segít összeszedni a gondolataimat, érzéseimet, bennem lévő, vagy másnál látott, hallott, olvasott “izéket”.

Persze, írhatnám ezt zárt módon is. Ám megosztom… hátha te is elgondolkodsz, hátha te is üzensz valamit nekem… ami nekem új, felfedezés, tanulás, tovább vihet engem.

Persze, nagyon örülnék, ha téged is tovább vinne. Ha téged is foglalkoztat a meghalás vágya… hátha itt találsz valamit… ami… ami? Ami… te tudod, mit ad neked. Azt hiszem, tükröt tartunk egymásnak. Én neked, te nekem. És -lehet?- ez a lényeg egy találkozásban. Ez a honlap is egy találkozás… lehet…

When you talk, you are only repeating what you already know. But if you listen, you may learn something new.
(by J. P. McEvoy)

Amikor beszélsz, csak azt ismétled, amit már úgyis tudsz. Ám, ha figyelmesen hallgatsz, tanulhatsz valami újat.
(saját nyersfordításom)

Miről?

sorsHát, persze: az öngyilkosságról. És -ennek kapcsán- az életről, halálról, születésről, érzésekről, vágyakról, fájdalmakról, örömről, zenéről, könyvekről… mindenről… bármiről … akármiről és a semmiről.

Ja, és a “vanásról”… ami egy kedvenc szavam. (Talán én alkottam? Vagy más? Ki tudja már…)

És, persze, leginkább magamról… és (remélem) Te meg Magadról…

Minek?

Escher, merre tovább, multiverzumA legtöbb “ilyen” oldal célja (gondolom én) az, hogy Téged meggátoljon abban, hogy öngyilkos légy. Hogy lebeszéljen róla, hogy baromi bölcs és ravasz módokon hasson Rád… hogy NE tedd azt, amit akarsz.

Erről meg azt gondolom, hogy magamon szeretnék “segíteni“… bármit jelentsen is ez a szó… hogy AZT tegyem, amit szeretnék. Akármit is szeretnék.

És neked is azt üzenem: tedd AZT (igen, pontosan AZT), amit szeretnél. Amit TÉNYLEG szeretnél.

Mi van?!?!
Cimke: